MESTERSÉGES INTELLIGENCIA: ESZKÖZ VAGY TÁRS PÉNZÜGYEINK INTÉZÉSÉBEN?
MEGHÍVÓ
TKP NVA 2021 – NEMZETVÉDELEM, NEMZETBIZTONSÁG ALPROGRAM
MESTERSÉGES INTELLIGENCIA: ESZKÖZ VAGY TÁRS PÉNZÜGYEINK INTÉZÉSÉBEN?
című workshopra
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem a „Biztonságkritikus nemzeti szolgáltatások és ipari infrastruktúrák védelme kiberbiztonsági, technológiai és szabályozási eszközökkel” című projekt keretében Pénzügyi Digitális Szolgáltatások és a Mesterséges Intelligencia szakmai workshopot szervez, melyre tisztelettel meghívja Önt. A rendezvény célja, hogy a témában érintett kiváló kutatókat, mint szakembereket felkérje eddig elért eredményeik bemutatására, és láthatóvá tegye előbbieket a társadalom és az érintett szektor(ok) képviselői számára.
Helyszín: ELTE IK CLC Akadémiai-ipari Együttműködési Központ, Budapest 11. kerület Bogdánfy út 10/a
Időpont: 2024. április 12.
A workshop főtémája a következő kérdés különböző szempontokon alapuló vizsgálata: az MI fejlődésével indokolttá válhat-e valamilyen morális, és esetleg jogi státuszt tulajdonítani az ilyesfajta rendszereknek? Mit mondhatunk erről a kérdésről filozófiai és jogelméleti oldalról, milyen indokok és kockázatok merülnek föl az egyik, ill. a másik oldalon, különös tekintettel az olyan érzékeny és bizalmi viszonyokban gazdag területen történő alkalmazásra, mint a pénzügyi szektor. A workshopon filozófusok és jogtudósok fejtik ki véleményüket, ütköztetik érveiket előadások, viták, és egy záró kerekasztalbeszélgetés formájában.
A helyszín korlátozott befogadói képességére való tekintettel szabad helyek limitált számban érhetőek el. A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött:
Tervezett program:
|
8.45-9.00 |
Érkezés |
|
9.00 - 9.05 |
Köszöntőt mond Menyhárd-Balázs Krisztina (ELTE IK), az alprojekt szakmai irányítója |
|
9.05 - 9.50 |
Márton Miklós (ELTE ÁJK): Nem humán ágensek: a morális státusztól a potenciális jogalanyiságig – fogalmi térképvázlatok |
|
9.50 - 10.40 |
Donáth Béla (ELTE BTK): A megtévesztés filozófiai vizsgálata a robotikus társas kapcsolatokban |
|
10.40 -11.00 |
kávészünet |
|
11.00 - 11.50 |
Héder Mihály (BME GTK): Filozófiai útvonalak a mesterséges intelligencia emancipációjához |
|
11.50 - 12.40 |
Bernáth László (HUN REN BTK): Miért nem bírhat pénzügyi felelősséggel a mesterséges intelligencia? |
|
12.40 - 14.00 |
ebédszünet |
|
14.00 - 14.50 |
Korba Szabolcs (ELTE IK): A mesterséges intelligencia jogalanyiságának szabályozási kérdései |
|
14.50 - 15.00 |
kávészünet |
|
15.00 - 15.50 |
Ződi Zsolt (NKE): Felváltja-e a kód a jogot? Az algoritmusok mint magatartásirányítási eszközök és ennek következményei, különös tekintettel a pénzügyi szektorra |
|
15.50 - 16.40 |
Menyhárd Attila (ELTE ÁJK): Jogalany vagy szerződés? A DAO jogi természete a pénzügyi szektorban |
|
16.40 - 17.00 |
kávészünet |
|
17.00 - 18.30 |
Kerekasztal beszélgetés (Bernáth László, Héder Mihály, Menyhárd Attila, Ződi Zsolt, moderál: Nagy Nikoletta tudományos újságíró) |
Az előadókkal, tartalommal kapcsolatban bővebben az alábbiakban tájékozódhatnak az érdeklődők.
Absztraktok:
Bernáth László: Miért nem bírhat pénzügyi felelősséggel a mesterséges intelligencia?
A közeljövőben alighanem mindinkább elfognak terjedni az olyan autonóm ágensek, amelyek emberi beavatkozás nélkül fognak pénzügyi manővereket végrehajtani – akár a tőzsdén, akár máshol. Ezért egyre égetőbb a kérdés: rendelkezhetnek-e ezek az autonóm ágenseknek tekinthető programok pénzügyi felelősséggel? Előadásomban amellett érvelek, hogy valójában nem rendelkezhetnek ilyen felelősséggel, mert morális felelősséggel sem rendelkezhetnek. Az ezt alátámasztó érvet védem meg előadásomban a nemrégiben kapott kritikáktól. Az előadásom végén kitérek arra, hogy jogi fikció keretében természetesen – ha ez hasznos – mégis tulajdoníthatunk e programoknak pénzügyi felelősséget, de ez pusztán jogtechnikai/prudenciális kérdés.
Donáth Béla: A megtévesztés filozófiai vizsgálata a robotikus társas kapcsolatokban
Az MI morális és jogi inklúziójához számos út vezethet, azonban a standard metódusok szerint a gépeknek teljesíteniük kell valamilyen kemény feltételt, mondjuk tudatosnak kell lenniük, érezniük kell valamit a fájdalom-öröm skálán, rendelkezniük kell szabad akarattal vagy képesnek kell lenniük morális ágensként cselekedni. A filozófusok egy része szerint nehézkes amellett érvelni, hogy az MI képes teljesíteni ezen kemény feltételeket, az utóbbi időben ezért is vált népszerűvé a relácionista fordulat, mely szerint a gépek morális inklúziójának alapja nem attól függ, hogy milyen vélt vagy valós intrinzikus attribútumokkal rendelkeznek, hanem attól, hogy milyen kapcsolatot szeretnénk mi emberek velük kialakítani és fenntartani. Azonban több-e ez a kapcsolat ebben az értelemben, mint puszta illúzió? Előadásomban a robotikus megtévesztési formák felől közelítve rámutatok, hogy lehetséges társként kezelni a gépeket, azonban fel kell készülnünk rá, hogy mindez olyan kockázatokat rejthet – ahogy egyébként minden más emberi kapcsolat is –, melyek komoly sérelmeket okozhatnak nekünk. Amennyiben olyan gépeket tervezünk, gyártunk és adunk el az embereknek, amelyek szociálisak, akkor alkalmassá kell tennünk őket arra is, hogy bizonyos értelemben elszámoltathatóak legyenek bizonyos viselkedési formáikért. Ha úgy gondoljuk, hogy minden ember–robot kapcsolat színjáték, függetlenül az érzelmi töltettől, akkor jogi értelemben, kristálytiszta felhasználási feltételek megalkotásával, ha valóságosnak, akkor normatív értelemben is meg kell valósulnia ennek az elszámoltathatóságnak. Véleményem szerint mindenképp lesznek olyan esetek, melyek az utóbbi kategóriába esnek, épp ezért fel kell térképezni az antropomorf robotok és az emberek közti lojális kapcsolat lehetőségeit és veszélyeit.
Héder Mihály: Filozófiai útvonalak a mesterséges intelligencia emancipációjához
Előadásomban a számítógépekhez kapcsolódó metafizikai előfeltevések tisztázása után ötféle megközelítést mutatok be, amelyek a mesterséges intelligencia morális státuszához vezethetnek. Ezek között hagyományos alkalmazott etikai megközelítések valamit újszerű metaetikai felvetések is szerepelnek.
Korba Szabolcs: A mesterséges intelligencia jogalanyiságának szabályozási kérdései
A mesterséges intelligencia (MI) filozófiai, etikai, jogi problémái már a fogalom 1955. évi megjelenését megelőzően foglalkoztatták a tudomány embereit. Valóban izgalmas lehet egy olyan szilíciumalapú emberi teremtmény viselkedésének tudományos magyarázata, amely az emberhez hasonló kognitív folyamatok mentén hoz döntéseket, képes önálló tanulásra és problémamegoldásra. Egy ilyen képességekkel rendelkező „intelligens” gép (algoritmus) megjelenése, lehetőségei óhatatlanul szükségessé teszik az eddig csak a természetes tudattal és problémamegoldó képességgel rendelkező, társadalomban élő emberhez kapcsolt, évezredek alatt kialakult együttélési szabályok újragondolását. A tudományos vizsgálat irányát – másokhoz csatlakozva – véleményem szerint egy emberközpontú koncepció kereteiben lehet értelmezni. A mesterséges intelligencia fejlesztésének és alkalmazásának célja az egyes emberek és az emberi közösség jóléte, az emberi méltóság és a demokratikus társadalmi rend alapértékeinek tiszteletben tartása mellett. Egy ilyen koncepció hatékony és sikeres megvalósítása az érintett tudományterületek még eddigieknél is szorosabb együttműködését és reális kompromisszumokat követel.
Ha csupán a problémakör jogi vetületét nézzük, akkor is az egyes jogágak és ezeken belül az egyes jogterületek szerteágazó, de egymással szoros kapcsolatban lévő szövetével találkozunk, amelyek egymásba fonódva adhatják a szabályozás hatékony mintáját. Kiindulópontként megkerülhetetlen a szilíciumalapú mesterséges intelligencia kognitív képességeinek és az ehhez kapcsolódó jogi szabályozás lehetőségeinek vizsgálata, konkrétan: az MI az ember tevékenységét megkönnyítő eszköz, jogtárgy (így a dolgokhoz közelítő szabályozást igényel), vagy az ember jogalanykénti, személyiségi jogainak szabályozásához igazodó megközelítést igényel. A kérdés megválaszolásához szükséges a MI fogalmának és az emberi intelligenciával kapcsolatos viszonyának meghatározása.
Előadásomban a sokféle fogalmi meghatározás közül azt képviselem, hogy az MI az ember által létrehozott algoritmus (vagy azok rendszere), amely nagy mennyiségű, rendszerezett, csoportosított adattömegben képes előre meghatározott mintákat rendkívül gyorsan megkeresni és ezen minták alapján döntést hozni. Az MI az ember által meghatározott célra létrehozott, az ember által irányított eszköz, hasonlóan a tevékenységét segítő, bár kétségtelenül egyszerűbb más eszközökhöz (pl. gőzgép). Ennek megfelelően még az automatizált és öntanuló rendszerek sem rendelkeznek az emberhez hasonló önálló döntéshozatali képességgel, csak az algoritmusnak megfelelően működhetnek. Más oldalról ezért sem képesek az emberi társadalmakban kialakított, az egyedi körülményekre tekintettel az algoritmustól eltérő döntéshozatalra (pl. méltányosság alkalmazására).
Az igazi kérdés az, hogy egyáltalán szükséges-e az intelligens, autonóm robotokat felruházni bármiféle jogalanyisággal. A koncepciót kritizálók szerint a gépek valamiféle jogalanyisággal való felruházása igazából a gyártók és tulajdonos érdekeit szolgálja: a polgári jogképesség garantálásának modelljével kockázatot kívánnak minimalizálni, egy kiskaput teremtve a robotok gyártóinak és tulajdonosainak arra, hogy kikerüljék a jogi felelősségre vonást. A legnagyobb probléma, hogy a diszruptív technológiák megjelenésével új, minőségében a többezer évestől eltérő károkozási lehetőségek jelentek meg, amelyeket a társadalom és részeként a jog a hagyományos eszközökkel próbál kezelni (kissé emlékeztetve a gőzhajtású locomobil megjelenésével alkalmazott 19. századvégi piroszászlós közlekedési szabályozásra). A kutatások azonban azt mutatják, a mesterséges intelligencia, a blockchain technológiával és a tárgyak internetével együtt, a regulatory sandboxok, a beépített fogyasztóvédelem és más innovatív eszközök jelentősen hatékonyabban és jóval olcsóbban képesek kármegelőzésen alapuló megfelelő fogyasztóvédelmet biztosítani.
Márton Miklós: Nem humán ágensek: a morális státusztól a potenciális jogalanyiságig – fogalmi térképvázlatok
Előadásomban arra teszek kísérletet, hogy tisztázzam, pontosan milyen fogalmi-logikai viszonyok állnak fönn a MI rendszerek potenciális morális státuszáról és jogalanyiságáról folyó vitákban szereplő legfontosabb elképzelések és megközelítések közt. Mi közük van egymáshoz a morális ágensi és páciensi státusz közti és az intrinzikus és relációs tulajdonságok közti megkülönböztetéseknek? Hogyan függ össze az adaptivitás, az autonómia és az ágencia? Milyen felelősség-koncepciókkal dolgoznak a különböző megközelítések, és mi ezek viszonya az elszámoltathatósághoz? Melyik megközelítéshez illeszkedik jobban módszertanilag a normatív igazolásra törekvés, és melyikhez az empirikus szociológiai és szociálpszichológiai megközelítés? Végleges válaszokat természetesen nem fogok tudni adni e kérdésekre, de talán némileg sikerül tisztáznom a lehetséges válaszok körvonalait, amelyek nélkül, úgy vélem, nem lehetséges haladás a MI rendszerek morális és jogi státuszát illetően.
Menyhárd Attila: Jogalany vagy szerződés? A DAO jogi természete a pénzügyi szektorban
A jogalanyiság biztosítása a társadalmi és gazdasági szerveződések számára jogpolitikai döntés kérdése. A jogalanyiság nem elméleti, hanem pragmatikus kérdés. Ahogy a jog, úgy a jogalanyiság is a társadalom mesterséges terméke. A jogalanyiságnak funkciója van. Ebben morális társadalmi értékelés, gazdasági észszerűség, társadalomszervezési és államszervezési igények is szerepet játszanak. A jogalanyiság fundamentálisan kapcsolódik a felelősség kérdéséhez. A pénzügyi piacon az utóbbi időben megjelent, ún. decentralizált autonóm szervezetek (DAO-k) jogalanyiságát, illetőleg a jogalanyiság hiányának a következményeit vizsgálja az előadás személyiségi jogi, szerződési jogi, dologi jogi és felelősségi jogi szempontból.
Ződi Zsolt: Felváltja-e a kód a jogot? Az algoritmusok, mint magatartásirányítási eszközök és ennek következményei, különös tekintettel a pénzügyi szektorra
A 90-es évek végén, az Internet berobbanásával élénk diskurzus indult el azzal kapcsolatban, hogy a kódok (az algoritmusok) az online térben felválthatják majd a jogi szabályokat. Hiszen az online világban sokkal hatékonyabban lehet az emberek magatartását irányítani megszeghetetlen (és sokszor láthatatlan) kényszerítő erejű algoritmusokkal, mint csak a szimplán "szavakat" tartalmazó jogszabályokkal.
Az elmélet jelentőségét, aktualitását két újabb technikai fejlemény még tovább növelte: a 10-es évek elején a platformok, majd a 20-as évek elején a nagy nyelvi modellek, a „beszélő mesterséges intelligencia”. Előbbi olyan komplex tereket teremtett, amelyben már algoritmusok százai vesznek folyamatosan körbe bennünket, figyelik és csatornázzák minden rezdülésünket. Utóbbi pedig már emberként (az embert imitálva) képes kommunikálni velünk. Mind az egyszerű algoritmusokat, mind a gépi tanuláson alapulókat, mind pedig a nagy nyelvi modelleket a pénzügyi szektor szinte az első pillanattól használja - ezért az elméletek jelentősége ebben a szférában különösen nagy.
Előadásomban előbb áttekintem a „kód” elméletét, majd azt a történeti fejlődést, amely ezzel a jelenséggel kapcsolatban lezajlott. Igyekszem a kódok szerepét, jelentőségét és kockázatait megvilágítani a pénzügyi szektorban. Az előadás végén néhány óvatos előrejelzésre is vállalkozom.
„A TKP2021-NVA-29 azonosítószámú projekt az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a 2021. évi Tématerületi Kiválóság Program pályázati program finanszírozásában valósult meg.”