"A kíváncsiság vezeti az embert új tudáshoz"

2021.08.31.
A Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat kiemelkedő kutatási-fejlesztési teljesítmény ösztönzésére és elismerésére alapította az MTA. Idei nyertesei között van Fekete Gusztáv gépészmérnök, aki egyetemista kora óta kutatja a térd biomechanikáját. Mi történik a térdben járás, futás közben? Hogyan lehetne a térd kopását lassítani, illetve könnyebbé tenni az ettől szenvedő emberek életét? Az ELTE IK szombathelyi docense visszajár Belgiumba, ahol doktorált, évek óta oktat Kínában, Szombathelyen pedig doktoranduszaival kórházi labort készül elindítani.  

Gépészmérnökként a térdizületek kopásával foglalkozik. Volt valami különös apropója, hogy erre indult el? 
Az apropóhoz való megérkezéshez hadd mondjam el a motivációt! Amikor gépészmérnök hallgatóként a gödöllői Szent István Egyetemre (mai nevén Magyar Élet- és Agrártudományi Egyetemre) kerültem, elsősorban az volt a fejemben, hogy ha sikerül elvégeznem a gépészmérnök szakot, akkor visszamegyek a régi középiskolámba, a Boronkay György Műszaki Szakközépiskolába, és ott fogok tanítani. Igazi példaértékű emberek voltak a tanáraim, Kovács Kálmán és Bermann Gábor, akikre felnéztem, és én is olyan tanár és ember szerettem volna lenni, mint ők.

Ez volt az terv. Aztán belépett az első statikaórára M. Csizmadia Béla fehér köpenyben, elegánsan, lenyűgöző tudással. Tudni kell, hogy a professzor úr alkalmazott mechanikát tanított, ami éppoly nehéz és fontos a gépésznek, mint az anatómia az orvosnak. Az előadásai után lassan új cél kezdett bennem formálódni, mégpedig az, hogy egyszer én is egyetemi katedrán szeretnék előadni… méghozzá nem mást, mint alkalmazott mechanikát. Miután eltelt két év, és túl voltam a mechanika szigorlaton, vettem egy nagy levegőt, felkerestem az irodájában Csizmadia professzort, és megkérdeztem, hogy bekapcsolódhatnék-e én is a tanszéken folyó kutatások valamelyikébe. Bár jegyek alapján nem voltam a legjobb hallgatók között, a professzor úr megelőlegezte nekem a bizalmat és három témát ajánlott, amelyek között ott volt a térd biomechanikájának kutatása is. Ez tűnt a legérdekesebbnek: interdiszciplináris, több terület megismerését igényli. Úgy látom,

az élet minden nagy eseménye egy-egy ember megjelenéséhez köthető.

Ebben az esetben néhai professzorom hozta a változást.

És hogyan jutott ahhoz az extra tudáshoz, aminek köszönhetően egy orvosi probléma műszaki megoldásán dolgozhat? 
Milyen algoritmus is vezethet el minket új tudáshoz? Hallgatóknak vagy kezdő kutatóknak úgy szoktam mondani, hogy első lépésként alaposan tekintsük át a szakirodalmat. Erre gyakran kapok olyan választ, hogy „Tanár úr, ez annyira új, hogy még senki sem írt erről”, majd amikor leülünk az én gépem elé, akkor csodák csodája, legalább 20 irodalmat találunk. Ha megvan az irodalom, akkor megkezdhetjük „sekélyes tudásunk satírozását”, megkeresve a megválaszolatlan kérdéseket. Itt ki kell szűrni, hogy mi az, amit más kutató kihagyott vagy nem jutott vele eredményre. Mondok egy példát! Mindenki eltekint a súrlódás hatásától a csúszva-gördülés esetén a térdízület modellezésében, mivel annak alacsony az értéke…de hátha mégis van hatása? Vagy akár maga a csúszva-gördülési tényező, amit általában konstansként alkalmaznak, pedig változik a térd behajlítása során! Ezek mind olyan kérdések, amik engem érdekeltek, mások pedig nem foglalkoztak vele. A kíváncsiság vezeti az embert új tudáshoz.

A térdizület pótlására keresi a leghatékonyabb megoldást. Mi okozza a nehézséget ezen a területen? 
Szerintem nehézséget csak az okoz, ha az embernek nincsenek ötletei. A tökéletes kutatási rendszert és az ebből jó esetben következő innovációs ökoszisztémát úgy kell elképzelni, hogy az általunk ismert természeti törvények segítségével leírunk matematikailag egy jelenséget, amit kísérletekkel igazolunk. Ez az ideális rendszer a kutatók többségének mérsékelten hozzáférhető, számomra is, mivel a kísérlethez labor, kísérleti vizsgálóberendezés stb. szükséges, ami általában fölöttébb költséges. Ha ez nem áll rendelkezésre, akkor

a kutatónak az elmélet és modellezés marad, de ez nem tragédia, hanem kihívás.

Ahogy Bolyai János írta az édesapjának Temesvárról, „Semmiből egy ujj más világot teremtettem”, úgy kell nekünk is az ötleteinkkel és elméleti eredményeinkkel eljutni oda, hogy bizalmat kapjunk nagyobb kutatási feladatokra. Úgy hiszem, megfelelő kitartással el tudok majd jutni oda, hogy az ELTE Informatikai Karával és a szombathelyi Markusovszky kórházzal közösen egy biomechanikai labort építhessünk fel. Hely és akarat megvan mindkét fél részéről, az én feladatom pedig az, hogy tudományos eredményeim által megszerezzem a hozzá való forrást. 

Jelenleg hogy áll az ügy?
A labor létrehozása érdekében először De Jonge Tamással vettem fel a kapcsolatot, aki a Markusovszky Egyetemi Kórház ortopédiai sebészeti osztály főorvosa és egyben a térdprotetika elismert hazai szakértője. Emlékszem, hogy meglepett elsőre a neve, belga vagy holland származásúnak tűnt. Személyes találkozásunkkor kiderült, hogy távoli holland felmenőkkel bír, így pár szót váltottunk is ezen a nyelven, amit én anno Belgiumban tanultam meg. De Jonge doktor nagyon pozitívan állt a labor megalapításához, és hamarosan fel is szabadított egy megfelelő nagyságú területet a kórházon belül, ahol doktoranduszaimmal megkezdhetnénk a munkát. Jelenleg három kínai PhD-hallgatóm van, és további kettő érkezik még szeptemberben, így az emberi erőforrás abszolút biztosított. Ami az anyagi forrásokat illeti, folyamatosan pályázom és nagyon bízom benne, hogy előbb-utóbb sikerül hozzájutni a szükséges támogatáshoz.

A genti egyetemen védte meg doktori disszertációját a témában, munkáját könyvformában is kiadták. Hogyan alakul azóta a kapcsolata a belga kutatókkal? 
Három egyetemen, három kutatóval tartom a kapcsolatot, amióta hazaköltöztem Magyarországra. A genti egyetemen Magd Abdel Wahab professzort szoktam meglátogatni, a brüsszeli szabadegyetemen Bernardo Innocentit, nála jártam egy Erasmus+ program keretében a nyáron is. Innocenti professzorral szoros szakmai kapcsolatban vagyok, közös biomechanikai kutatásunk és érdekeltségünk van a térdízülettel kapcsolatban. Új céljaink között az szerepel, hogy az általunk kigondolt elméleti kopásmodell felhasználásával a protézisek nagyságának kopásra gyakorolt hatását vizsgáljuk. A pofesszornak a BEAMS tanszéken jól felszerelt biomechanikai laboratóriuma van, így az ULB-n töltött két hét alatt kísérleteket is folytattunk. A leuveni egyetemen kedves diószegi barátom, a  Belgiumi Magyar Tudósklubban megismert Pokreisz Péter dolgozik.

Vizsgálat a 9. számú nignbói közkórházban. A tervek szerint a jövőben közös magyar-kínai kutatólabor indul a szombathelyi Markusovszky Kórházban.

Több éves szakmai kapcsolata van a kínai Ningbói Egyetemmel is. Hogyan járulnak hozzá az ottani tapasztalatok az eredményeihez? 
Életem egyik nagy eseménye volt, amikor 5 évvel ezelőtt az akkor még dékánhelyettes, ma pedig dékán és személyes jó barátom, Yaodong Gu meghívott a kutatóintézetükbe, a ningbói egyetemhez tartozó Research Academy of Grand Health-be, amelynek 2017 óta hivatalos munkatársa is vagyok. A kínai kollégáim mellett magam is sokat tanulok, hiszen szélesítenem kellett kutatási irányultságomat csak a térdízületről egészen a teljes alsó végtaghoz tartozó biomechanikára és a sportsérülések prevenciójára. Mit is foglal ez magába? A sportsérülések többrétűsége miatt különféle sport- és mindennapos mozgásokat kutatunk (mint a futás, kocogás vagy a járás) eltérő sportlábbelik viselése mellett. A lábbelik kialakítása előtt fontos szempont tanulmányozni az olyan egyéntől függő paramétereket is, mint a sportolással járó fáradás hatása az alsó végtagok kinematikai és kinetikai paramétereinek szimmetriájára. A fáradtság és a szimmetria (pl. az egyik alsó végtag hajlítási szögeinek megrövidülése) kapcsolata azért szignifikáns, mert e paraméterek fokozzák számottevően a sportsérülés veszélyét. Ezek

az alaperedmények a hosszútávfutáshoz kapcsolódó sérülések mechanizmusának megértését segítik elő,

valamint támpontot adnak a sportcipők, illetve sportlábbelik tervezésében. Sportsérülés esetén a rehabilitációs lehetőségekkel is foglalkozni kell. Mondok egy példát. Achilles-szalag szakadás esetén kísérleti és numerikus módszerekkel (muszkuloszkeletális modellezés) megállapítottuk, hogy a sérült oldalon a különböző mozgások során a talp nyomásközpont trajektóriája oldalirányban elmozdult, ami miatt megnövekedtek a térdre ható erők erőkarjai, így a térdaddukciós nyomaték is. Ez egyrészt karikalábat (genu-varum) okoz, ami miatt hosszútávon térdízületi gyulladás alakulhat ki, másrészt megnő a bokarándulás esélye is. Eredményeink felhasználhatók a különféle patogenezis által okozott, rendellenes járási minták megkülönböztetésére, alapot nyújva egyrészt klinikusoknak a rendellenes és patológiás járás kezelésére vonatkozó döntéshez, másrészt mérnököknek sporteszközök, sportcipők megfelelő kialakításához.

Nemzetközi kapcsolatokkal a háta mögött 2014-ben a szombathelyi campusra jött, mi motiválta? 
Megint vissza kell térjek Bolyai János szavaihoz, ugyanis a "semmiből való valami" megteremtése motivált. Abban az időben a szombathelyi campus a Nyugat-magyarországi Egyetemhez tartozott, és döntés született arról, hogy a város és a régió ipari igényeinek kiszolgálása érdekében gépészmérnökképzés jöjjön létre. Legelső emberként érkezhettem és vehettem fel a munkát 2014 májusában, és úgy éreztem, történelmi jelentőségű dologban vehetek részt. Ilyen lehetőség kevésszer adatik meg az embernek, hálás is vagyok Istennek, hogy idehozott és azóta is itt dolgozhatom.

Mit szeretne elérni az ösztöndíjas időszakban? 
Két fontos célt tűztem ki az ösztöndíjas időszakra. Az első egy olyan vitatott kérdéshez kapcsolódik, amely a teljes fiziológiás mozgást megengedő térdimplantátumok és a „zsanér” típusú implantátumok versenye között zajlik. A hipotézis a következő: ha az implantátum lokális relatív elmozdulást enged meg a felületei között, például rotálást, akkor az implantátum gyorsabban kopik, könnyebben tönkremegy. A „zsanér” típus esetében nincs rotáció. Mivel nem ismert, hogy a kopást miként befolyásolja az implantátumok rotációja, vizsgálatainkban

meghatározzuk, hogy a kopás mekkora hányada származik a rotációs mozgásból,

és hogy ezt a mozgást kell-e korlátozni, optimális tartományban tartani, vagy egyszerűen elhanyagolható. A másik cél az implantátumok méretének kopásra gyakorolt hatására vonatkozik, mivel több szerző kimutatta azt az ellentmondást, hogy a nagyobb (jobb nyomáseloszlású) implantátumok nagyobb mértékű kopást szenvednek el, mint a kisebbek. A kérdés megválaszolásához meghatározom az elméleti kopás nagyságát az egyes mozgási ciklusok során, az implantátumok méretétől függően. Ennek eredményeként közelítő függvényt kapok a kopás és a térdimplantátumok méretei között. A célokat többtest-dinamikai modellek segítségével, egy korábbi modellemet is figyelembe véve fogom megválaszolni guggoló mozgás során. Ezen mozgás kivitelezése az egész funkcionális behajlítási részt (0–120 fok) magába foglalja, és az ízültben fellépő erők nagysága is közel maximális. Belső elvárás önmagam felé, hogy az ösztöndíj végére érve beadhassam az MTA doktora címre kérelmemet. 

Fotó: Cseh Gábor / VAOL

Szabadidejében motorozik. Mi okoz benne örömöt? 
Még doktorandusz voltam, amikor kedves tanszéki kollégám, Oldal István (aki mellesleg amatőr szinten bokszolni is megtanított) elvitt egy körre a motorjával. Akkor elhatároztam, hogy jogosítványt szerzek és vásárolok egy használt motort. 2008-ban vettem meg életem első motorját, egy 250 köbcentis Honda Rebelt, amivel bejártam Magyarországot. Hogy mi okozott akkor a motorozásban örömöt? Talán az, hogy onnantól kezdve bármikor lemehettem szüleim garázsához és elindulhattam bárhova. A teljes szabadság érzése. Persze benne volt az is, hogy a motorozás vagány dolog, és szerettem mindig valakit magammal vinni, hogy más is megtapasztalhassa ezt. Hála Istennek, feleségem is szereti ezt a hobbimat, szívesen eljön velem, ha éppen van valaki, aki vigyáz addig a gyermekeinkre. Három gyermekünk van, így manapság ritkábban jut időm motorozni, de a szabadság érzése ma is ugyanúgy elönt, amikor elfordítom a kulcsot a 750 köbcentire hízott Hondán és végigdübörgök az országúton…

Forrás: ELTE