Minden hallgató előbb-utóbb bekerül Horváth Zoltán tanár úr órájára, ahol aztán párhuzamosan, vagy funkcionálisan tanul programozni, vagy is-is. De mindemellett jól ismeri őt minden ERASMUS-ról, CEEPUS-ról álmodozó diák is, mert ő a karon a tudományos és nemzetközi kapcsolatok dékánhelyettese.

- Ahhoz kétség sem fér, hogy a programok párhuzamos gyorsítása egyre gyakoribb feladat, hiszen már szinte minden ma kapható számítógép több processzorral rendelkezik. Ön szerint a P. P. megadja a szükséges ismereteket ezen problémák megoldásához?

- A tárgyat jelenleg már két változatban is oktatjuk. A B szakirányon a programozási feladatok megoldása mellett elsősorban a fogalmak pontos ismertetésére kerül a hangsúly. Ezen ismeretekre építhetnek majd a hallgatók később, amikor MSc-n a megfelelő szakirányon találkoznak a témakör folytatásával. Az A és C szakirányos hallgatók számára a technológiai elemek bemutatása a fő cél. Ennek a megközelítésnek is megvannak az előnyei. A C szakirányt végezve is adott a későbbi továbbtanulás esélye, de mégis más, elhelyezkedéskor közvetlenül használható tudást nyújt.  Egy egy féléves tantárgytól nem várhatjuk el, hogy a technológiát és a fogalomrendszert is részletesen bemutassa egyszerre, a hallgatók elméleti és a gyakorlati képzése is teljes körű legyen. Nagyon örülök már annak is, hogy ez a kurzus helyet kapott a hároméves képzésben, így senki nem megy el innen úgy, hogy ne hallott volna a tárgyhoz kapcsolódó lényeges kérdésekről, fogalmakról.

- A funkcionális programozás egy igazán szép, meglepő elméletű tárgy, ami olyan alapvetésekkel indul, melyek később semmibe vesznek, hiszen a kód egy imperatív nyelvre fordul. Helye van ennek a tárgynak az ELTE-n?

- Ez csak a jelenleg elterjedt hardvereszközök miatt van így. Készültek már olyan számítógépek, melyek hardver szinten támogatták a funkcionális programok kiértékelését, amikor a programok futási időben is tisztán funkcionális programként viselkednek. Ennek a programozási paradigmának megvan a létjogosultsága. Nem egyszer bizonyosodott már be, hogy funkcionális programozási nyelven megbízhatóbb szoftver készíthető, mint imperatívan. Erre egyszerű magyarázat adható, sok esetben egy adott problémát megoldó funkcionális kód akár tízszer rövidebb, mint a megfelelő C vagy Java program. Kevesebb sorban kevesebb rejtett hiba marad, a kisebb program könnyebben kezelhető és könnyebben tartható karban. Ez akkor van így, ha a probléma jellege olyan, hogy funkcionális nyelven érdemes megoldani. Az a programozó feladata, hogy felismerje, hogy egy adott feladatnak hogyan érdemes nekiállni, de ez csak akkor lehetséges, ha elég tájékozott a lehetőségei terén.

- Idén új tárgy került terítékre nálunk, a szövegszedés. Ez sokkal inkább nyomdász munka, nem?

- Nagyon téved! Mi olyan professzionális eszközöket oktatunk, mint például a LaTeX, aminél a „nyomdász munkáját” elvégzi az általunk használt fordítóprogram, azt a tipográfiai tudást használva, melyet Knuth és Lamport épített be a nyelvbe. A LaTeX makrónyelve lehetővé teszi számunkra, hogy bármely feladathoz könnyen illeszthetővé, alkalmassá tehessük az eszközt. Azt hiszem, nincs olyan nyomdai feladat, amelyet LaTeX-kel ne lehetne megoldani, de kell hozzá egy megfelelően képzett felhasználó, aki képes a nyelv nyújtotta összes lehetőséget kihasználni. Jó lenne, ha minden tárgyból elvárható lenne, hogy LaTeX-ben készített dokumentációt adjanak le az informatikus hallgatók. Más szövegszerkesztők általában nem teszik lehetővé, hogy a házi feladatok dokumentációi olyan minőségben készüljenek el, mint ahogy azt elvárhatnánk egy programozótól. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy mit képes nyújtani a nyelv a különböző kereszthivatkozások kezelése, ábrák-, szó- és tartalomjegyzékek előállítása terén.

- Nemrég  lehetőségem nyílt, hogy olyan egyetemistákkal beszéljek, akik harminc éve jártak erre a szakra. A legfőbb különbségnek azt jelölték meg, hogy akkor még meg lehetett élni az ösztöndíjakból. Ön hogy látja ezt ma?

- Valóban szükség lenne egy erősebben differenciált tanulmányi ösztöndíjra, hogy jobban motiváljuk a hallgatókat.  Szerintem nem szerencsés, hogy három és feles átlag alatt is lehet tanulmányi ösztöndíjat kapni. A jelenleg használt kreditrendszer sokkal nagyobb szabadságot biztosít a hallgatóknak abban, hogy ne az adott félévben teljesítsék, vagy ne jól teljesítsék a tanulmányi kötelezettségeiket. A mi időnkben még nagyobb volt a tétje egy-egy tantárgy teljesítésének, és mindenki komolyabban vette az egyetemet.

- Mivel foglalkozik pontosan a tudományos és nemzetközi kapcsolatok dékánhelyettese?

- Az én feladatom a diákköri munka, a doktori képzés megszervezése és a nemzetközi kapcsolatok építése. Fontosnak tartom, hogy a hallgatók külföldön is tanuljanak egy-egy szemesztert, éljenek azzal a lehetőséggel, hogy megismerjenek egy kultúrát, népet, egy másik országot - sokkal jobban, mélyebben, mint azt egy turista valaha is tehetné. Hallgatóinknak nincs okuk félni attól, hogy meg tudnak-e felelni az elvárásoknak. A csereprogramban tanuló diákjaink nagyon jól teljesítenek mindenhol, amiből látszik, hogy az ELTE erős képzést ad. Ezért biztatok mindenkit, hogy a most (az interjú időpontjában - a szerk.) induló ERASMUS pályázati időszakban jelentkezzenek külföldi részképzésre, és ne csak az angol nyelvterületekre! Kevesen tudják, hogy több helyen, pl. Hollandiában, Finnországban is részt vehetnek angol nyelvű képzéseken, és hogy szinte bárkivel megértetik magukat angolul. Korábban nálunk is volt angol nyelvű képzés, ám ezt most több tényező miatt nincs módunkban meghirdetni. Pedig a magyar hallgatóknak is hasznukra válna, ha egy-egy idegen nyelvű órán is részt vennének.

- Sokan mondják, hogy az informatika nyelve csakis az angol. Eléggé megismerjük az ELTE-n a szaknyelvet?

- Valóban fontos, hogy a hallgatók találkozzanak az angol szakkifejezésekkel. Másrészt egy fogalom leírására átgondoltan kiválasztott magyar megfelelő - ami sokszor nem úgy születik, hogy tükörfordítással a szótárból kiválasztják az egyik jelentést - sokat segíthet a fogalom helyes megértésében. A legfontosabb, hogy magyarul is ugyanazt a szakmai jelentést adja vissza a szó, mint az angol nyelvi környezetben. Mindemellett azt tapasztalom, hogy a hallgatók könnyűszerrel megbirkóznak azzal is, ha az előadáson korábban a vendégelőadásaimhoz készített angol nyelvű diákat vetítek és közben magyar szakkifejezéseket használok.

- Köszönöm az interjút!

Megjelent az ELTE IK időszaki kiadványában, a BIT-ben