Fóthi Ákost egyszerűen nem kell bemutatni senkinek. Nem csak azért, mert már minden elsőéves ajándékba kap legalább heti két órát az órarendjébe, amikor találkozhat vele, nem csak azért, mert Simon Péter tanár úr mellett őt emlegetik legtöbbet a gólyatáborban, hanem azért is, mert naponta szóba hozzuk mi is.

- A bev. prog.-ról biztosan állíthatjuk, hogy nagyon hasznos tantárgy, hiszen az ott tanultak az egyetlen eszközünk futásidejű hibák szűrésére. De egy-egy program levezetéséhez az első feladatunk a benne található (nem elemi) típusok felírása, ami a bonyolult típusdefiníciónak köszönhetően igencsak nehézkes feladat. A ami, túlnyomó többségen objektum-orientált szemléletet követő világban nem kéne valamit ezen a definíción változtatni?

- Ez sok ponton sántít. Először is ennek a tárgynak nem célja, hogy eszközt adjon a hallgatók kezébe. Ez a tárgy egy szemléletet kíván átadni, a programozói gondolkodásra próbál rávezetni. Ezért az a neve, hogy bevezetés a programozásba. Az a feladat, hogy megértsék a hallgatók, hogy hogyan kell egy bonyolult probléma megoldásának nekilátni, hogy legyen valamilyen fogalmuk arról, hogy megy végbe mindaz, amit egy programkódba leírnak. Ilyen tárgyat pedig mindenhol tartanak. Minden egyetemen van olyan óra, ami ezeket az ismereteket igyekszik átadni. Az, hogy nálunk belekerült némi helyességbizonyítás is, az csak kis plusz, de nagyon jó! Egy szoftverfejlesztő nem teheti meg, hogy a programjára csak azt mondja, hogy az jó, azt neki pontosan tudnia kell, hogy jó. És így a konkrét levezetésekre nincs is szükség, csak egy megfelelő absztrakciót kell találni. Maga a típus is egy magas absztrakciós szintű fogalom, és aki ezt a fogalmat képes megérteni, az biztos, hogy képes maga is megfelelően absztraktul gondolkodni. A lényeg a fogalomalkotás. Ez azok a tulajdonságok,amik megkülönböztetik a programozót a kódolótól. Valaki, aki nagyon jól ért valamihez, jól átlát, jól tud kezelni egy rendszert, és képes abban jó programokat írni, az még nem programozó. Ezek azok az emberek, akik hamar kikopnak a szakmából, akik nem bírnak lépést tartani az idővel. Egy igazi programozó tudja, hogy most is ugyanazt csinálom, mint eddig, csak most máshogy.

- Elégséges az itt folyó képzés arra, hogy valakiből programozó váljon?

- Nem. És igen. Semmilyen képzés sem elég arra, hogy valakiből egy kész embert faragjon, mert mindig ott vannak még a képzésen résztvevő képességei, szándékai és kitartása a másik oldalon. Itt a hallgató kap egy alapot, amire építkezhet, de neki is kell energiát befektetnie a sikerhez. Mindehhez persze hozzájárul a magas fokú matematika oktatás is. Az mindig kérdés, hogy mennyi matekot kell oktatni, de pont a matematika az, ami képes egy olyan szemléletet adni, ami a jó programozó ismérve. Ennek a tanulása is egy szemléletet ad. Ahhoz, hogy megtanuljunk egy bizonyítást, bele kell tudnunk helyezkedni egy másik ember gondolatmenetébe. Ez később is nagyon hasznos, például amikor valaki elolvas egy programkódot nem csak azt képes látni, hogy mi szerepel a kódban, hanem képes meg is érteni, hogy mi miért került bele. Amikor pedig ő ír programot, akkor elég logikusan gondolkozik ahhoz, hogy később, más, aki olvassa a kódot, az átlássa és megértse azt.

- Ön hogy látja, a hallgatóknak hány százaléka alkalmas erre a pályára?

- Informatikus és informatikus között hatalmas különbségek vannak. Ez a szakma egy nagyon széles spektrumon mozog. Szerintem az itt lévő hallgatók harminc százaléka alapvetően alkalmas arra, hogy egy nap szoftverfejlesztővé váljon. Van további harminc százalék, akik üzleti informatikusok lehetnének; olyan szakemberek, akik különböző cégeknél dolgoznak, és a megrendelővel tarják a kapcsolatot. Ehhez jól át kell látni a szakmát, ehhez is informatikusnak kell lenni. És van még úgy húsz-huszonöt százalék, akik alapvető, a képességeiket tekintve alkalmasak lennének arra, hogy szoftverfejlesztővé váljanak, de lelkileg alkalmatlanok. Egy átlagos jelentkező csak azt látja, hogy ó hát ez egy könnyű munka, nagy rá a kereslet, jó a fizetés, akkor legyünk informatikusok! De ez nem igaz, ez egyáltalán nem könnyű munka, ez egy nagyon stresszes foglalkozás. Ráadásul rengeteget kell tanulni, hogy szinten tartsa magát az ember.

- Ezek a számok nem túl bíztatóak. Mit lehet ezzel a helyzettel kezdeni? Mit állhat ennek a hátterében?

- Akkoriban, amikor még csak száz-kétszáz hallgatót vettünk fel egy évfolyamra, akkor azoknak a döntőtöbbsége eljutott az egyetemi diplomáig. Ma sem valószínűbb, hogy több ember lenne a jelentkezők között, aki alkalmas erre, de sajnos magasabb körökben azt várják el tőlünk, hogy minél több hallgatót felvegyünk. Mióta ennyire kibővítették a keretszámokat, nem csak a hallgatói normatíva lett számszerűleg kisebb, de a forint értéke is csökkent. A másik nagy probléma a hallgatók heterogenitása. Egy homogénebb csoportot sokkal könnyebben lehetne oktatni, így viszont a lehető legnagyobb differenciálódásra van szükség, ami nem csak az oktatók, de a termek számának végessége miatt is nehezen, vagy egyáltalán nem kivitelezhető. Sajnos a középiskolák sem biztosítanak olyan képzést, mit korábban. Ennek is oka az, hogy uniformizálni próbálják az oktatást. Most az az elv, hogyha mindenki ugyanazt a képzést kapja, az a jó, az az egyenlőség, de ez nem igaz. Ha egy országban mindenkinek ugyanazt az edzéstervet kéne követnie, akkor annak az országnak nem lenne olimpiai bajnoka. Ráadásul, korábban még volt az egyetemen egy elég erős felvételi, ami szinte garantálta azt, hogyha képes valaki azt megírni, akkor az egyetemmel is képes megbirkózni.

- Azt hiszem, mondhatjuk, hogy a legtöbb képzésre egy szoftverfejlesztőnek van szüksége. Nevezhetjük a szoftverfejlesztőt a szakma csúcsának?

- Valóban igaz, hogy egy szoftverfejlesztőnek sokoldalúan és jól képzetnek kell lennie, és az is igaz, hogy kevesen képesek eljutni ide, de ez még nem jelenti azt, hogy ez a csúcs. Azt szoktam mondani, hogy azt mindenki megérti, hogy operaénekes nem lehet akárkiből, a társadalom jelentős része alkalmatlan arra, hogy operaénekes legyen.. Itt feltehetjük a kérdés: Ha valaki operaéneke, akkor az csúcs? Nem, de ha valaki a legjobb két-három operaénekes között van, na az csúcs! Valaki, akik képes a megfelelően absztrakt gondolkodásra, még nem biztos, hogy elég gyakorlatias ahhoz, hogy rendszergazdai munkákat ellásson. Mind a kettő informatikusra szükség van.

- Köszönöm az interjút!

Megjelent az ELTE IK időszaki kiadványában, a BIT-ben